7. A regionális politika célkitűzéseinek megvalósítását szolgáló intézmények





A Strukturális Alapok

A regionális politika pénzügyi forrásait a strukturális politika eszközei, az ún. Strukturális Alapok biztosítják, amelyek
          1783/1999 sz. rendelete)
          (az (EK), 1257/1999. sz. tanácsi rendelete),

Ezek az alapok nem közvetlenül pályázható alapok. A Strukturális Alapok pénzügyi eszközök, amelyek a Közösségi Támogatási Keretben, illetve az azon alapuló operatív programokban megfogalmazott fejlesztési programok finanszírozásához nyújtanak támogatást. A Strukturális Alapokból a pénzforrások a tagállamok kijelölt központi pénzügyi hatóságaihoz kerülnek; a rendelkezésre bocsátott uniós pénzeszközök terhére írják ki a hazai hatóságok a különböző pályázatokat.

A Strukturális Alapokból nyújtott pénzösszegek kezeléséért felelős kormányhivatalt nevezzük kifizető hatóságnak. Magyarországon ezt a szerepet a Pénzügyminisztérium látja el.

A 2000-2006-os időszak célkitűzési programjainak megvalósításában a Strukturális Alapok az alábbiak szerint vesznek részt:


A Magyarország szempontjából releváns 1. célkitűzés programjai megvalósításában valamennyi Strukturális Alap részt vehet; az 1. célkitűzés relatíve elmaradott régiói esetében nyílik a legszélesebb lehetőség a fejlesztési igények közösségi támogatás mellett történő kielégítésére. Ez is aláhúzza annak jelentőségét, hogy Magyarország teljes területe a 2004-2006 időszakban az 1. célkitűzés alá tartozik.


A 2007-2013-as időszak célkitűzései

1. CÉLKITŰZÉS - KONVERGENCIA

A legelmaradottabb országok és régiók támogatása a humán és egyéb tőkébe történő beruházások, az innováció és a gazdasági és társadalmi változásokhoz történő alkalmazkodás elősegítésével, valamint a környezet minőségének és a közigazgatás hatékonyságának fejlesztésével. A pénzügyi keret a teljes kohéziós politika allokáció (307,6 milliárd euró) mintegy 82%-a.

A célkitűzés keretében azon NUTS2 területek részesülnek támogatásban, amelyek egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson alapuló GDP-jének átlaga (a 2000-2002-es referencia időszakban) nem éri el a közösségi (EU25) átlag GDP 75%-át.

Nemzeti konvergenciának is nevezik azokat a Konvergencia célkitűzés keretében meghatározott tagállami támogatásokat, amelyek a Kohéziós Alap forrásaiból kerülnek allokálásra. Ez jelentős változás, hiszen a Kohéziós Alap támogatásait eddig a célkitűzésektől elkülönülten osztották szét az arra jogosult tagállamok között. A Kohéziós Alap támogatásaiban azon Konvergencia Programmal rendelkező országok fognak részesedni, amelyek vásárlóerő-paritáson számolt bruttó nemzeti jövedelme (GNI) a 2001-2003-as referencia időszakban nem haladja meg a közösségi (EU25) átlag GNI 90%-át.

A 2007-2013-as időszakban a Konvergencia célkitűzés forrásait (251,3 mrd eurót) az ERFA, az ESZA és a kohéziós politika szabályait átvevő Kohéziós Alap biztosítja. Az érintett lakosság aránya az uniós állampolgárok 30,9%-a.

2. CÉLKITŰZÉS - REGIONÁLIS VERSENYKÉPESSÉG ÉS FOGLALKOZTATÁS

A régiók versenyképességének és vonzerejének fejlesztése, a gazdasági és társadalmi változásokra történő felkészítéssel, a régiók elérhetőségének javításával és a munkaerőpiacok fejlesztésével. Az 1. célkitűzés által nem támogatott régiók területén kerül alkalmazásra

A célkitűzés keretében a legkevésbé fejlett régiókon kívül eső ipari, városi és vidéki térségek számára nyílik lehetőség a szerkezetváltást elősegítő regionális programok, valamint a foglalkoztatási programok támogatására.

Ezen célkitűzés keretében azon konvergencia célkitűzés alá nem eső NUTS1 vagy NUTS2 régiók jogosultak, amelyekre a tagállamok programokat nyújtanak be, és megfelelnek ezen prioritás feltételeinek.

(Lényegében a korábbi 2. és 3. célkitűzés összevonásáról, és a fejlettebb régi tagállamok támogatás iránti igényeinek kielégítéséről van szó)
.
3. CÉLKITŰZÉS - EURÓPAI TERÜLETI EGYÜTTMŰKÖDÉS:

A határokon átnyúló, a transznacionális együttműködéseket, illetve az interregionális együttműködéseket (együttműködési hálózatokat és a nemzetközi tapasztalatcserét) támogatja.


A regionális politika pénzügyi forrásai - a Kohéziós Alap illetve a három célkitűzés alapján - a 2002-2006, illetve a 2007-2013. költségvetési időszakban


Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA)

A Strukturális Alapok közül az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) a közösségi regionális politika megvalósításának legfontosabb pénzügyi eszköze, a legtöbb regionális fejlesztési intézkedést az ERFA finanszírozza, a Strukturális Alapok által nyújtott támogatások volumenének közel felét biztosítja.
Fő célkitűzései.  a társadalmi-gazdasági kohézió előmozdítása, a regionáliskülönbségek csökkentése és a regionálisszerkezeti hiányosságok felszámolása, továbbá a fenntartható fejlődés és a tartós munkahelyteremtés elősegítése az 1. és a 2. célkitűzés alá tartozó régiókban.

Az alábbi intézkedések finanszírozásához nyújt támogatást:


Az ERFA prioritásai a 2007-2013. időszakban a célkitűzések mentén



Az Európai Szociális Alap (ESzA)

Célkitűzései közé a munkanélküliség elleni küzdelem, az emberi erőforrások fejlesztése, a foglalkoztatással összefüggő szociálpolitikai intézkedések, a magas szintű foglalkoztatás elérése, a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség biztosítása, a fenntartható fejlődés és a gazdasági és társadalmi kohézió elősegítése tartozik.

Az alábbi intézkedések finanszírozásához nyújt támogatást:
:


Az ESza prioritásai a 2007-2013. időszakban a célkitűzések mentén
Célkitűzés    Prioritás (támogatott területek)



Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA)

A 2000-2006-os időszakban az EMOGA orientációs részalapja az elmaradott régiók vidékfejlesztésére irányuló intézkedések finanszírozásában vesz részt.


A Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE)

A Strukturális Alapok körét a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE) teszi teljessé, amely elsősorban a tengerparti halászati övezetek regionális természetű problémáit hivatott orvosolni.
.

Egyéb közösségi pénzügyi intézmények

A Strukturális Alapok mellett a regionális politika célkitűzéseinek megvalósításában két további intézmény is részt vesz: az Európai Beruházási Bank és az Európai Beruházási Alap.

Az Európai Beruházási Bank köztulajdonú befektetési pénzügyi intézményként funkcionál, tulajdonosai az Európai Unió tagállamai, igazgatótanácsának tagjai a tagállamok pénzügyminiszterei.

A bank nagyléptékű infrastruktúra-fejlesztési projekteket finanszíroz közvetlenül, illetve helyi hitelintézeti partneren keresztül közvetve finanszíroz kis- és közepes vállalkozásokat. Gyakran vesz részt a Strukturális és Kohéziós Alap által finanszírozott projektek társfinanszírozásában.

Az infrastruktúra-fejlesztési projektek esetében általában a pénzügyminiszter a szerződő fél, tekintettel arra, hogy a Bank a projekt költségeinek általában 50%-ánál nem nagyobb hányadára nyújt finanszírozást.


Az Európai Beruházási Alap elsősorban közvetlen tőkebefektetésekkel, kockázati tőkebefektetésekkel szolgálja a helyi fejlesztési igények megvalósulását. Míg az Európai Beruházási Bank jelentős tőkeerővel képes hozzájárulni a fejlesztési igények kielégítéséhez, addig az Európai Beruházási Alap eszközei jóval szerényebbek, elsősorban kiegészítő finanszírozási forrásként jöhet szóba, társasági formát feltételező projektek esetében.


Új regionális politikai eszközök a 2007-2013 közötti időszakban

A JASPERS (az európai régiók beruházásait támogató közös program) célja, hogy fejlessze az Európai Bizottság, az EBB és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank közötti együttműködést, a tagállamoknak és a régióknak a legfontosabb projektek előkészítéséhez nyújtott támogatás érdekében.

A JEREMIE-program (mikro-, kis- és középvállalkozásokat támogató közös európai források) az Európai Bizottság, az EBB valamint az Európai Beruházási Alap közös kezdeményezése azzal a céllal, hogy a vállalkozások számára megkönnyítse a finanszírozáshoz való hozzáférést az EU különböző régióiban.

A JESSICA-program (közös európai támogatás a városi területeken történő fenntartható beruházásokhoz) az Európai Bizottság kezdeményezése az EBB-vel és az Európa Tanács Fejlesztési Bankjával együttműködésben, célja a városi területeken való fenntartható beruházások elősegítése.



A Strukturális Alapok által nyújtott támogatásokhoz szükséges hazai társfinanszírozást alapvetően a központi költségvetés biztosítja.  Ennek megfelelően az intézkedések
prioritásai szerint kerül sor a költségvetési társfinanszírozás tervezésére.

A hazai társfinanszírozás elsődleges forrása a központi költségvetés, a pályázatokon nyertes önkormányzatoktól is elvárhat a pályázat kiírója hozzájárulást, saját erő-t. Ennek forrásait jórészt az önkormányzatok számára elérhető központi támogatások jelenthetik.

A társfinanszírozáshoz szükséges saját erőt alapvetően hitelintézet által igazolt, számlán rendelkezésre álló pénzösszeg, vagy hitelszerződéssel, hitelígérvénnyel alátámasztott hitel képezheti. Saját erőként általában nem fogadnak el ingatlant, berendezést vagy saját beszámított munkát. A pályázat kiírója előírhatja, hogy a saját erőn belül mekkora legyen a készpénz aránya.

A társfinanszírozás képességéről általában a benyújtott pályázat mellékletében nyilatkozni is szükséges. A nyilatkozatnak ki kell terjednie a társfinanszírozás összegének nagyságára, tartalmaznia kell a társfinanszírozást biztosító intézmények által kibocsátott hivatalos dokumentumokat a társfinanszírozás céljáról, formájáról, a rendelkezésre bocsátás időpontjáról és feltételeiről. A társfinanszírozást biztosító intézmények, vagy a pénzintézetek igazolása általában nem lehet 15-30 napnál régebbi.

Társfinanszírozási arányok a 2007-2013-as költségvetésben

A döntéshozók a társfinanszírozási arányok megállapítása során a tagállamok fejlettségbeli színvonalára voltak figyelemmel. Ezek alapján a társfinanszírozás maximális mértékét  85%-ban határozták meg azon tagállamok esetében, amelyek GDP-je a 2001-2003-as referencia-időszakban az EU25 átlagának 85%-a alatt volt. Ezen tagállamok: Görögország, Portugália, Szlovénia, Málta, Ciprus, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Észtország, Lettország, Litvánia.

A második kategóriába egy tagállam, Spanyolország tartozik, ugyanis - mint az egyetlen Kohéziós Alap átmeneti támogatásban jogosult tagállam - differenciáltabb határértékek alapján jogosult a forrásokra. A Kohéziós Alap esetében 85% a felső határ, a Konvergencia célkitűzés, valamint a Regionális versenyképesség célkitűzés keretében átmeneti (phasing in) támogatásban részesülő régiók esetében 80% a limit, végül a Regionális versenyképesség keretében nyújtott egyéb támogatások esetében 50%.

A harmadik kategóriába az előző két kategóriába nem tartozó területek tartoznak, amelyeknél a Konvergencia célkitűzés esetében a felső határ 75%, a Regionális versenyképesség forrásainál pedig 50% a maximum. (A Kohéziós Alap forrásait ezen tagállamok nem jogosultak igénybe venni.)

A negyedik kategória sajátos, kis területi lefedettségű. spanyol, francia és portugál távol eső régiók tartoznak bele, és maximális támogatottsági arányuk 85%, kivéve a kiegészítő támogatásokat, amelyek esetében csupán 50%.

A Területi együttműködés célkitűzésen belül további differenciálásra is sor kerül az alapján, hogy az együttműködésben résztvevő régiók közül legalább egy az első kategóriába tartozik-e, ugyanis ez esetben az egész operatív program maximális támogatottsági mértéke 85%, egyéb esetekben, pedig csak 75%.

Kézikönyv | Tananyagok | Előadás | Példatár | Pódium | Fogalomtár